A felismerés újta - ahol a karma megszűnik

A Karma addig létezik, amíg nem mersz hosszú távon választani a fájdalom helyett a belső Igazság mellett!

Karma, szanszkrit szó, jelentése tett, cselekedet!

Minden, amit megcselekedtél, kiviteleztél, annak VAN következménye, azzal el kell számolnod a múltban, vagy a jövőben, azért felelősséggel tartozol. A törvény ura elszámoltat!

Minden cselekedet karmát vonz, minden kezdet befejezést vonz. Minél tudattalanabb az illető, annál nagyobb mértékben foglya a Karma rendszerének. Itt említeném meg azt a ritkán hangoztatott törvényt, hogy van pozitív karma is. DE mint karma az is BENNE tart a rendszerben!

Szóval, ha a Karma = Cselekedet, akkor mi van a gondolatokkal? Amikor csak gondolok valami rosszat a másiknak? Nem viszem el a cselekedetig, mert meggátol valamilyen energia, vagy előre érzem, hogy bűnös leszek, ha ezt megcselekszem. Tehát akkor, nem kivitelezni egy lépéssel előrébb van?

Ebben a fizikai világban, a 3D-ben a cselekedetek láthatóak, a gondolatok, érzések másik dimenzió törvénye alá esnek. Ezért született meg a 3D-ben a Karma törvénye, mert ez az elkövetett, és a már látható szabályozására ez az eszköz áll rendelkezésünkre. Sőt valójában megsegítésünkre, hisz, ha látjuk, a bőrünkön érezzük a következményeket, akkor az okozott fájdalom idővel csak kinyitja a szemünket!

Miközben minden pontja egy beteljesedés, de az ego nem engedi meg magának, hogy sérüljön a vélt tekintélye, az érdeke, tehát megtorolja, vagyis újraindítja/tovább viszi a karmát. Talán ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy mi minden szörnyűséget, vérfagyasztó történést lehet látni a világban.

A gondolat, vagy a szavak másik dimenzió, nem kézzelfogható, ott Te tudsz elszámolni a lelkiismereteddel. Annak, aki viszont nem érzi ezt az érzésbeli viszonyt belül, annak a karma súlya, vagyis ez a törvény teszi láthatóvá a távolságot a lelkétől.

Sőt ráláthat a mintára, a sebre, amely elválasztja a lelke igazától, ami tettre kényszerítené gondolkodás nélkül.

Ezekben a tettekben megélt fájdalom az, ami segít, amiből egyszer eleged lesz. Felismerheted a ciklust, amiben vagytok, az áldozat és az elkövető, oda vissza folyik a történet, szerepek is ide-oda cserélődhetnek. Láthatod, hogy egy fájdalmat adtok oda-vissza egymásnak, mintha égő parázzsal játszanátok, mindenképp nyomot hagy mindkettőtök kezén. Ha épp nálad van, nem muszáj gondolkodás nélkül visszadobni, le is teheted. Bár az egodnak ez nem ízlik elsőre, sőt másodikra sem.

Az igazság az, hogy ez egy fájdalmas játék, valami frusztrált és fájó rész van benned. Talán elhitted, hogy másokon elégtételt véve pillanatnyi megkönnyebbülést érzel majd. Talán igaz, de hosszú távon más lesz az eredménye. Bele vagy feszülve egy kényszerbe, így érzed.. és valóban, az egod igaza nem hagyja annyiban, neki győzelem kell mindenáron, belül pedig minden nap mintha távolabb lennél attól, aki valójában vagy, már talán nem is emlékszel, mert a szüleid, se a nagyszüleid nem tanítottak meg a lelkeddel kapcsolatban lenni.. sőt azt mondták, ez egy ilyen durva világ, itt ezek a szabályok. Kifelé kell figyelni, taposni, erősködni, ne a lelkeddel pajtáskodj! Kialalkul és megszilárdul az ego.

De ha ne az egodra hallgass akkor mire, kire? Hol van az a Hang? Mi az az Igazság? Hogyan hallhatod meg?

Be kell lásd, nem pillanatnyi megkönnyebbülést akarsz, hanem hosszú távú békét Magaddal, és a Világgal! Minél rövidebb távon gondolkozunk, annál rosszabb döntést hozunk. Te sem csak ma akarsz megmenekülni a szenvedéstől, hanem békében kreatívan létezni amíg ez a Forma kitart!

DE az a frusztráló érzés éjjel, ami nem hagy elaludni, amitől rágod a körmöd, amitől vakaródzol, az bezzeg sosem tűnik el. Kitörölhetetlenül létezik és teret akar nyerni, és hiába forog, dolgozik az ego ellene, vagy érte (!) mintha sosem érnéd el…

A Kulcs mindig a kezedben volt, a cselekedeteid irányítása, megfontoltság, ha érzed, hogy szorul az ököl, a hurok, érzed, hogy gyűlik benned a gyűlölet és mégis megállsz, lélegzel, vársz, figyelsz. Szembenézel azzal, hogy félsz, hogy elfelejtetted, hogyan lehet másképp, hogy szenvedsz, hogy nem tudod átadni az irányítást.

Az irányítás, soha nem az ellenségnek adod át. Hanem a létezésnek, annak a szemmel nem látható erőnek, aki megtart, a testedben végbemenő megszámlálhatatlan folyamatot irányítja, aki a galaxisokat létezésbe kívánta, a törvényeket megalkotta.

Az ellenség nem kívül van, nem ütni, karmát gyűjteni kell, hanem hagyni létezni azt a Belső Boldogságot, amit általában vágynak nevezünk. Azt a csodát, amit neked is odaadott a Forrás, csak a tiéd, senki nem észleli úgy, egy egyedi ÉRZÉS ami él.

Ő az, ami nem fog soha nyugodni hagyni, mert miatta érkeztél, vállaltad ezt a nehéz fizikai formát, ezért ő okozza az éjjeli virrasztást a körömrágást, a vakaródzást, mert nem rá figyelsz. Vagy ha igen, csak tele leszel ellenállással. A rossz érzések mint nyomok vannak a kezedben. De senki nem tanított meg nyomolvasni.

Tudnod kell, hogy a vágy (nem az egoé) diktálja az utat, nem te, ő mutat, ő vezet, ő irányít. Ez Isten útja.

A karma útja az az útvesztő, amiben megláthatod a nyomokat, a kulcsokat. Láthatóvá tesz minden meggyőződésed, minden hited, vagyis minden akadályt, ami a Forrást útjába görgettél.

Nagyon régóta játssza az emberiség, ezt a kétségekkel teli, hitetlen játékot, kifelé figyelve, ezért kapta segítségképp a karmát, mint eszközt, az ego megszelídítésére.

Mivel a vágyad egy érzés, de leszoktál a befelé figyelésről, ezért a külső figyelemhez igazítva is kapsz útbaigazítást, vagyis karmát. Ha már nem csak a szemednek hiszel, megtanultál figyelni a bensődre, az érzéseidre, megláthatod miket tartasz valóságosnak.

Minden olyan érzés az egohoz köthető:

-amikor örülsz más kárának,

-amikor elégtételt érzel más szenvedéséért,

-amikor többnek érzed magad, ha te bölcsebb vagy,

-ami a másikat hozzád képest lealacsonyítja, megbélyegzi, lenézi.

Ahogy Te is sokáig bolyongtál a karma útvesztőjében, ő is csak abban van, tart, ahol éppen tart. Ha magadba nézel, tudod mennyi szenvedés vár még rá az ébredésig, akkor együttérzés ébredhet benned. Hisz pontosan tudod milyen játék folyik odabent, te is játszottad.

Bízol a Forrásban, hogy neki is segít kijutni, neki is van lehetősége önmagára ébrednie. Mindenki egyénileg érzi, mikor telt be a pohár, mikor veszti el az egoja az eszközeit, mikor adja meg magát, ami megnyitja az ajtót neki is!

Ahol valaha érezted, hogy 'needy' (sürgető hiány, valami nagyon kell, muszáj) vagy, na az egy kulcs!

-Mire vágytál?

-Milyen érzést szeretnél elérni általa?

-Mi az az állapot, amihez ez juttatna?

Ha ez megvan, akkor már listázhatod is a klasszikus megtanult tagadását, hozok néhány példát:

"nem szabad erre gondolnom"

"ezt nem szabad kívánnom"

"ez lehetetlen"

"ilyen nincs is"

"nem érdemlem meg"

"ha megkapom bűnös/alávaló/önző vagyok"

"ne egoskodjak"

"ez önzőség, másokat kell segítsek"

"bűnös vagyok"

"bűntudatom lesz, ha nekem jobb, mint másoknak"

"irigyek lesznek rám"

"kikerülök a szokásos világomból"

"kilépek a családi rendszerekből"

Ezek a megtanult szerepek akadályozzák, torlaszolják el az ajtót, amin be kívánsz lépni. Ez egy olyan ajtó, amit ősidők óta tiltottak, mert szabaddá és elégedetté tenne, felismernéd a Forrásod és a vele való kapcsolatod lenne az elsődleges.

De nem véletlen, hogy a népmesékben is a hősnek meg kell küzdenie jó sok sárkányfejjel! Ahogy ő azokat levágja, úgy kell szembenézni és levágni ezeket a megtanult rendszereket.

Ezek a fejek a bűntudat, a kétség, a Forrástól való elválasztottság érzése, neheztelés, érdemtelenség, szégyen, hitetlenség.

Ahogy a mesében a hősnek sikerül, az maga a Lehetséges, a Remény szimbóluma. Hiába tiltották, végig ott volt velünk még a mesékben is. Ahogy benned is él az Isteni vágyad, ki nem huny, mert a Fénynél az Árnyék sosem erősebb.

A beléd kódolt vágy létező, hiszen a Forrás végtelenségében és időtlenségében minden Isten alkotta létezik. A teremtés befejeződött, vagyis mindent, ami valaha volt és ezután lesz, már meg lett alkotva energiában.

Van megszabadulás, van ellenállásmentesség, van könyörület, van boldogság, van csoda, van szinkronicitás, van szeretet, van lehetőség, van egészség, van béke, van harmónia, van kreativitás, van bőség!

Ezekhez nem szükséges valamilyen egyházhoz tartoznod, mindegy mi a nemed, mi a bőrszíned, még az is mindegy hol élsz, hiszen ez a nem látható dimenziókban létezik örökké. Semmilyen fizikai nem nagyobb nála, nincs nagyobb hatalom Nála.

Meg kell szoknunk, meg kell tanulnunk újra, hogy Fényből vagyunk, Jók vagyunk, a Forrás az egyetlen, amiben bíznunk kell.

Sosem vagy elveszve, az út mozgat téged Önmagadhoz, sűrű, majd egyre finomabb eszközökön keresztül, ennek a rendszernek a része a karma mint segédlet. Addig kell gyakorolni a hited, míg az út könnyű, vidám, és természetesnek érződik.

Szeretettel: Kata