A hiba egy eszköz

Mi van, ha a túlélési stratégiáid mögött végig ott volt a szeretet? Sokszor úgy tekintünk a sebeinkből kialakult működéseinkre, mint valamire, amitől meg kell szabadulnunk.Meg kell változtatni a hiedelmet. Fel kell oldani a mintát. Másképp kell gondolkodni.

De közben van egy részünk, amelyik még mindig ott van abban a régi történetben. Annak a kisgyereknek a helyén, aki akkor még csak az életkorának és a lehetőségeinek megfelelő eszközökkel tudott alkalmazkodni. Mi van, ha nem azzal kezdjük, hogy meg akarjuk változtatni őt? Hanem odafordulunk hozzá."Látom, mit éltél át. Értem, miért csináltad ezt. És köszönöm, hogy megpróbáltál megvédeni."Mert a túlélési stratégiáink nem azért születtek, mert baj van velünk. Hanem mert valamikor szükségünk volt rájuk. 

Akkor talán nem is az a kérdés, hogyan szabaduljak meg attól a régi énemtől. Hanem az:hogyan tudok végre szeretettel kapcsolódni hozzá? Itt kezdődik el az a szeretet, amelyhez nem kell többé kívülről bizonyítékot kapnunk. Mert rájövünk:végig ott voltunk magunknak, és van bennünk szeretet, először önmagunk felé.