A neheztelés fogva tart

A NEHEZTELÉSSEL NEM ŐT TARTOD FOGVA. HANEM MAGADAT.
Van az a pont, amikor már nem is az a kérdés, hogy mi történt veled.
Hanem az, hogy hányszor történik meg újra benned.
Éveken keresztül képesek vagyunk újrajátszani ugyanazt a történetet. Mantrázzuk magunkban, mit kellett volna mondanunk?! Mit kellett volna tennie a másiknak?! Miért volt igazságtalan?! Miért nem értett meg?! Miért bántott?!
Folyamatosan azt érezzük, hogy még mindig ő a felelős azért, ahogyan vagyunk.
Pedig ilyenkor valami egészen különös történik.
Az ego ezer körömmel kapaszkodik a sérelembe, mert a történet, a harag, a neheztelés és az áldozati szerep életben tartja az egót.
Te pedig közben egy olyan belső térben maradsz, amelyben már nem szeretnél lenni, amely annyira lehúz, hogy csak ezt teremted újra.
Az elengedés az egyik legnehezebb munka, nem holmi "na, bocsáss meg neki, és lépj tovább" felszínes történet.
Ez egy nagyon komoly, mély érzelmi munka.
Visszavenni azt az energiát, amit még mindig a múltnak adsz.
Visszatérni önmagadhoz. Visszatérni a saját magasabb rezgésedhez. Visszatérni abba a belső szentélybe, ahol már nem a másik ember határozza meg, hogyan érzed magad.
A jövőben egyre inkább előtérbe kerülnek az érzelmek és az érzelmi munka.
Mindannyiunkban ott van a feminin oldal – nemtől függetlenül. Az a részünk, amely érez, befogad, kapcsolódik, megél és feldolgoz.
Az előttünk álló időszak egyik fontos feladata éppen ez:
nem továbbmenekülni az érzéseink elől, hanem végre valóban keresztülmenni rajtuk.
Mert amit nem érzünk át, azt tovább cipeljük.
Amit viszont képesek vagyunk meglátni, átérezni az tud elengedődni, s többé nem tart fogva.
Ha nem látod, hogy hol akadt el benned ez a folyamat, milyen mintákhoz kötöd még mindig az energiádat, ebben az önismereti munkában természetesen én is tudlak kísérni. ✨