A Szív bölcsebb az egonál
A tudatosság számomra nem azt jelenti, hogy többé nincs bennem düh, fájdalom vagy ösztönös reakció.
Hanem azt, hogy létrejön bennem egy belső horgony, ami a legnagyobb érzelmi viharban sem engedi, hogy teljesen elveszítsem önmagam.
Egy konfliktushelyzet kapcsán most újra mélyen megtapasztaltam ezt. Mert az első reakció bennem is ösztönös volt. Védeni! Reagálni! Igazságot tenni!
De amikor sikerült egy picit hátrébb lépnem a saját igazamból, akkor megnyílt egy tágabb nézőpont.
Egy olyan tér, ahol már nem csak a saját fájdalmamat láttam, hanem a másik ember szenvedését is.
És ez a pillanat mindent megváltoztatott!
Mert amikor meglátod, hogy a másik sokszor nem ellened működik, hanem a saját sebeiből, félelmeiből, hitrendszeréből reagál — akkor az együttérzés elkezdi feloldani a harcot. Az emberek nem rosszak, csak elfelejtették, kik ők valójában.
Onnantól már nem alá- és fölérendeltség születik két ember között, hanem valami egészen más.
Kapcsolódás, egy közös tér! :)
Ez az, amit Szív térnek nevezünk.
Az a belső állapot, ahol már nem az ego akar győzni, nem az elme akar igazat bizonyítani, hanem valami mélyebb minőség kezd el vezetni bennünket. Számomra egyre inkább az látszik, hogy az önismeret utolsó ajtaja nem az elmében nyílik ki.
Az elme megért,
Összefüggéseket lát,
Felismer..
De a valódi átalakulás a Szívben történik meg!
Ott, ahol már nem csak értem a másikat, hanem érzem is!
És ebből a térből egészen más reakciók születnek!
Nem a büntetés,
Nem a visszavágás,
Nem a harc..
Hanem például az, hogy felismerem, mit tehetek igazán. Az első Csoda már eleve bennem ment végbe, hiszen egy Tiszta Együttérzés és Szeretet vezetett az egom helyett. Megnéztem, mire vagy kire van magamon kívül ráhatásom.
Mivel konkrét történetet írok most le, ezért a saját gyermekemet kezdem el segíteni abban, hogyan maradjon kapcsolódásban önmagával és másokkal.
Talán a tudatosság végül nem más, mint újra megtanulni együttérző embernek lenni egymás felé.
Kata