Feminin és Maszkulin

A teremtés - avagy a feminin és maszkulin közös együttműködésének gyümölcse!
Ezt fontosnak érzem leszögezni, mert amikor a női és férfi energiákról beszélünk, nagyon könnyű megint egymással szembeállítani őket.
Pedig szerintem éppen az ellenkezőjéről van szó.
A két energia egymásra épül.
Van azonban a teremtésnek egy első, nagyon finom lépése, amiről talán kevesebbet beszélünk.
Az érzékelés.
Valami még nincs a látható világban, de a végtelenben már megszületett.
Egy gondolat. Egy vágy. Egy kép. Egy megérzés. Egy belső tudás arról, hogy ezt szeretném.
És a női minőségnek van egy fantasztikus képessége: hogy ezt a láthatatlanból érkező tartalmat érzékelje és befogadja.
Talán ezért is olyan érdekes visszanézni, mi történt a nőkkel az elmúlt évszázadokban, évezredekben.
Nem tanulhattunk. Nem lehettünk a tudás birtokosai. Sok helyen nem vehettünk részt a látható világ alakításában.
A nő feladata a biológiai élet továbbörökítésére és megtartására szűkült.
És közben valami nagyon furcsa dolog történt. Elszakította magát az erő a Forrásától.
Hiszen elkezdte leuralni azt a minőséget, amely valójában a láthatatlanból tud kapcsolódni az élethez.
És bennem újra és újra felmerült a kérdés:
Lehet, hogy a férfiak valahol zsigerileg féltek attól, amit a nő tud?
Attól a képességtől, hogy a nő valamit képes érzékelni még akkor, amikor az nincs jelen a látható világban?
Mert a masculin energia csodálatosan tud működni a láthatóban.
Cselekszik. Felépít. Megvalósít. Formát ad.
De honnan tudja, mit kell megépíteni?
Mi az, amit érdemes létrehozni?
Mi az, ami valóban szolgálja az életet?
Ehhez kell a másik pólus.
A feminin érzékelés.
És amikor a kettő együtt működik, akkor történik valami gyönyörű:
Megszületik egy idea, a nő befogadóvá válik rá, a masculin kapcsolódik ehhez az ideához. Ennek az együttműködésnek a gyümölcse az Isteni teremtés, valamit létrehozni a fizikaiban, láthatóvá tenni a Forrásból.
Önmagában egyik sem teljes.
Együtt teremtenek.
Csakhogy az elmúlt évezredekben a masculin energia egyre inkább leválasztotta magát erről a láthatatlan forrásról.
És amikor az erő már nem kapcsolódik ahhoz, amit szolgálnia kellene, akkor nagyon könnyen válik öncélúvá.
A cselekvés csak cselekvés lesz.
A növekedés csak növekedés.
A hatalom csak hatalom.
A birtoklás csak birtoklás.
Ez az erő már nem az életet szolgálja, hanem az Egot.
Fontos, hogy most visszataláljunk ehhez az elveszített kapcsolódáshoz.
Nem úgy, hogy a nő legyen "férfiasabb".
Nem úgy, hogy a férfi adja fel az erejét.
Hanem úgy, hogy újra összeálljon bennünk a két pólus.
Az érzékelés és a cselekvés.
A láthatatlan és a látható.
A befogadás és a megvalósítás.
A víz és a tűz.
És talán ezért olyan érdekes számomra ez a 2026-os év is: a Tűzló éve, amelyben szimbolikusan éppen a víz hiányzik, vagy valahol épp pusztítóan kiönt.
Mintha maga az év is azt kérdezné:
Hol van benned a víz? Békében vagy-e vele? Az életet szolgálja-e általad?
Hol van benned az a női rész, amely még képes érzékelni, mielőtt cselekszik?
És vajon mi történik, ha nem ítéled meg ezt a részedet azzal, hogy
"nem lustálkodhatok",
"nekem mennem kell",
"csinálnom kell",
"pörögnöm kell",
hanem végre megengeded magadnak azt a láthatatlan teret, ahonnan egyáltalán megszülethet az, amit aztán a láthatóban megvalósítasz?