Mire jó a Krízis?

A krízis nem a cél. A krízis az eszköz.
Sokszor azt hisszük, hogy az élet ellenünk fordult.
Pedig az élet nem büntet. Nem bosszút áll. Nem élvezi a szenvedésünket.
Amikor valami újra és újra összedől, amikor ugyanaz a fájdalom ismétlődik, amikor már minden kapaszkodónkat elveszítettük, hajlamosak vagyunk azt kérdezni:
"Miért történik ez velem?"
Talán a kérdés inkább ez:
"Mit nem tudtam volna elengedni magamtól?"
A változás ritkán kényelmes. Az ego ragaszkodik ahhoz, amit ismer – még akkor is, ha már szenved benne.
Ezért néha a krízis az egyetlen nyelv, amelyen a lélek még meg tud szólítani bennünket.
Az élet mindig a legkisebb lökéssel próbál irányt mutatni.
Először csak egy halk belső érzéssel.
Aztán egy visszatérő gondolattal.
Később egy kellemetlen élethelyzettel.
Ha még akkor sem figyelünk, egyre erősebb eszközökhöz nyúl.
Nem azért, hogy összetörjön.
Hanem azért, hogy végre elengedjük azt, ami már nem mi vagyunk.
A Plútó energiája erről szól.
Nem kegyetlen.
Könyörtelenül őszinte.
Átvisz a sajtreszelőn, és a végén csak az marad, ami valóban igaz.
Mert a krízis nem a vég.
A krízis az a kapu, amelyen keresztül a régi önmagunkból megszülethet az új.