Te vagy az Alkotásod
Te magad vagy a mű. Te magad vagy az alkímiai folyamat. Te magad vagy a megfigyelő, és te magad vagy az anyag is, amin az átalakítás történik. Nem valami rajtad kívül álló világot kell megjavítanod, hanem újra és újra önmagadon keresztül kell átalakítanod azt, amit az élet eléd hoz.
Az élet maga az alkímiai folyamat: Az emberi forma, az emberi megélés, a kapcsolataid, a félelmeid, az aggodalmaid, a veszteségeid, a nehéz érzéseid – mindez maga az alapanyag. Nem azért kapod őket, hogy eldobd magadtól, és azt mondd: "Én már csak a könnyű dolgokat akarom. Én csak a rózsaszínt akarom az életembe." Hanem azért, hogy megtanuld őket átalakítani.
A tudatosság nem azt jelenti, hogy többé nincs benned sötétség. Nem azt jelenti, hogy eljutottál oda, ahol már csak pozitív dolgokat engedsz be, és minden nehézséget kizársz az életedből. Hanem azt, hogy amikor megjelenik benned a félelem, a harag, az irigység, a fájdalom, az aggodalom vagy bármilyen nehéz érzés, akkor nem fordulsz el tőle. Nem dobod ki magadból. Nem akarod azonnal megszüntetni. Hanem odafordulsz hozzá, és megnézed: mit akar ez megmutatni nekem? Mit tudok ebből megtanulni? Mivé tudom ezt átalakítani?
Mert nem tudod úgy végigélni ezt az életet, hogy ne koszold össze magad. Nem tudsz emberként létezni anélkül, hogy ne találkoznál veszteséggel, félelemmel, konfliktussal, fájdalommal, hibákkal és saját árnyékoddal. Az út nem az, hogy makulátlanul érkeztem a világba és érintetlenül távoztam. Hanem hogy a saját jelenléteden keresztül tisztuljon az, ami hozzád érkezik.
Ez a Halak-Szűz tengely egyik legmélyebb jelentése. Szeretettel befogadni a saját "mocskos részeim". A Halak adja az elfogadást. A Szűz pedig nem elutasítja el azt, ami szennyezett. Hanem fogja az anyagot, ami van, és elkezd vele dolgozni. Szétválogatja, megtisztítja, rendszerezi, finomítja, használhatóvá teszi. Maga az anyag nem feltétlenül változik meg azonnal – a tudat, amely dolgozik vele, átalakítja a jelentését és a minőségét, a tudatban történik az Aranycsinálás, ott lép be a fény a létbe!
A félelmedből lehet éberség. A veszteségedből lehet mélység. A haragodból lehet erő. A fájdalmadból lehet együttérzés. A bizonytalanságodból lehet bizalom. A saját árnyékod megismeréséből pedig megszületik az önmagaddal való valódi kapcsolat.
Te vagy az alkímiai edény.
Te vagy az anyag.
Te vagy az, aki figyel.
És te vagy az is, aki átalakít.
Ezért nem feltétlenül azzal járulsz hozzá a világ megtisztulásához, hogy megpróbálod kívülről megjavítani. Hanem azzal, hogy amit a világ eléd hoz, azt nem adod tovább ugyanabban a formában.Ha gyűlöletet kapsz, nem feltétlenül gyűlöletet adsz tovább. Ha félelmet kapsz, nem feltétlenül félelmet adsz tovább. Ha fájdalmat kapsz, nem feltétlenül fájdalmat adsz tovább.Hanem magadon keresztül megpróbálod átalakítani.
Talán ez az ember egyik legmélyebb feladata: hogy ami sötétként érkezik hozzá, az benne váljon világosabbá.Nem azért, mert ő tökéletes, hanem éppen azért, mert ember. Mert lehet, hogy végül nem az a kérdés, hogy hogyan szabadulunk meg a sötétségtől, hanem az, hogy mit tudunk belőle készíteni. Ebben az értelemben te magad vagy a mű. Te magad vagy a folyamat. És minden egyes alkalom, amikor a saját sötétségedből egy kicsivel több fényt tudsz létrehozni, már hozzájárulsz a világ fényéhez.