Mi kell ahhoz, hogy boldog legyél?
- A főnököd fizuelmelést adjon, elismerjen méltasson a kollégák előtt?
- A párod legalább a kívánságaid egy részét lesse, és teljesítse?
- A családodban mindenki egészséges és kedves legyen a másikkal?
- A körülötted élők, veled együtt békében éljenek és szeretetben?
- A politika a nép szolgálatában és...

Circulus vitiosus -Ördögi kör
Wikipédia:
"Egy adott negatív, kellemetlen helyzetből nincs kivezető út. ("Nincs kiútǃ" "A kör bezárult." "Csapdahelyzet." illetve "Ez egy 22-es csapdájaǃ" kifejezések, szólások helyett. Szórványosan a "mókuskerék" azaz egyhangú, monoton ismétlődő, reménytelen élethelyzet helyett.)"

A pokol szerintem nem egy hely, ahová a végelszámoláskor jut az illető lelke bűnhődni, hanem nagyon is valós, a mindennapok része..észre sem vesszük, hogy mennyire elszakadtunk attól a boldog és önfeledt gyermeki ártatlan énünktől, aki nyitott volt mindenre, rácsodálkozott a világra, áramló volt, minden csak játék volt...
Aztán jöttek a felnőtt...

Annyira el tudunk felejtkezni a valóságról, hogy az fantasztikus! Tökéletesen játsszuk a "ránk osztott " szerepet:
az embert, aki elszakadt a forrásától, megítéltetett az aktuális társadalmi normák szerint jóra, vagy rosszra. És csak magára számíthat.
Olyan ez, mintha azt mondanám egy felhős napon, hogy nincs többé Nap..hisz nem látom, nem érzem.
...

Ha nem vagy tudatos, az elméd automata pilótára kapcsol, és benne tart abban, amit eddig megismertél..nevezheted biztonságosnak is, hisz bármilyen kellemetlen, de legalább tudod mi következik.

Kedvencem, ez az abszolút megnyugtató gondolat:
Nem te mint személy hozod létre a magasabb verziódat, emeled a rezgésed, nekiállsz összelegózni az általad látott világ szűk szeletéből az addig ismert eszközeiddel, hogy megvalósítsd azt amit belül érzel, élni akarsz...

könnyű elfogadni azt, ami nincs hatással az életedre, a komfortzónádat nem fenyegeti, nem kíván anyagi ráfordítást, sem nagy odafigyelést, sem változtatást tőled. Ez nem is elfogadás valójában.

Ha van egy lakásod ami tele van zsúfolva a te bútoraiddal, van a szüleidtől is jópár darab benne, sőt a nagyszülők ízlése alapján van az egész kifestve és az ő hagyományaiknak megfelelően kialakitva..akkor hol van az amit Te szeretnél? A te ízlésed, a modernebb igényeid?

Gondoskodik-e rólam az Univerzum, vagy mindenért nekem kell keményen megdolgoznom?

Nem csodálkozom azon, hogy ennyi mindenkinek baja van az életével. Hiszen azok a sémák, amiket a felmenőink használtak, valahogy nálunk már nem működnek. Már nem akarjuk lenyelni többé a dühünket, már nem vagyunk hajlandóak megalkudni a középszerűséggel, már nem elégít ki, ha csak fél gőzzel élhetünk.