Az elfogadás, az intergálás, az a folyamat amikor nem elválasztottan, elkülönülten nézem a világomat.
Amikor azt keresem, és figyelem, hogy mi a közös, mi köt össze, mi hoz össze másokkal. Nem azt, ami elválaszt, és mások fölé, vagy alá sorol.
Ha tükröt tart az élet, nem elutasítom, kiszakítva magamból, hanem bele merek nézni, elfogadhatom amit...
Soha nem voltál elutasítva, soha nem voltál törött, soha nem voltál gyenge, soha nem voltál szűkösségben.
Mindig, ahogy most is, szeretve vagy!
Elég vagy, erős vagy, és bőségben vagy!
Érzed, ahogy kienged benned minden feszültség, ahogy ezt olvasod? Hogy sóhajtasz, fújsz egyet, pici meleg érzés indul el a szívedben?
Vagy rögtön bekapcsol, hogy...
A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy amit a másik tett az rendben van, igaza van, csak én néztem be..
Hanem elfogadom, hogy ez már megtörtént, hisz nem tudom meg nem történtté tenni.
Viszont meg tudom nézni, hogy bennem ez milyen visszhangot keltett, miért hagytam magam, miért kell védeni az igazamat, miért tett szomorúvá, stb.
Ez egy...
Amikor a segítő megy el segítőhöz... avagy akasztják a hóhért :)
Ki vagyok, ha elveszítem a munkám? Ha nem szülök gyereket? Ha átmenetileg nem én hozom haza a legtöbb pénzt? Ha nem én tartom el a családom? Ha nem én vagyok az osztály legjobbja? Ha nem sikerül a felvételi? Ha nem lesz családom? Ha nem neveznek ki? Stb.
Eredmény, amennyiben megteszed magadért ezt a 7 lépést:
Ürítsd ki a puttonyod.. A mainfesztálás, a belső béke, a kiteljesedés mindenki számára elérhető.
Szerelmes vagyok a munkámba.. Csak nemrég tudtam ezt kimondani. Nem is én választottam, aztán meg ellenálltam az út bizonyos lépéseinek. De nem tudtam kikerülni...
Amikor tudatosul bennünk, hogy mennyivel többek vagyunk mint pusztán a testünk, ott láthatjuk meg, hogy az elménk úgy működtet minket, mint a kisgyerekek a homokozóban, akik feszülnek a játékokért. Nincsenek tudatában annak, hogy anya táskájaban még számtalan más játék is van.